A sámán, a fizika és az "ezoterikus izé"-k...

A szabadon terjedő információval vallások és filozófiák mélyebb tanításaihoz férhetünk hozzá könnyedén. A gép előtt ülve olvashatunk törzsi kultúrákról, táltosok, sámánok, wiccák titkairól. Milyen szép, hogy pont a technokulturális társadalom vívmányai "hozzák fel a fényre" az archaikus bölcsességet! Már önmagában is iránymutatás, hogy a világ nagy gondolkodói és Gaia szívverésével egyszerre rezdülő bölcsei mennyire hasonlóan viszonyulnak az Élethez!


Hatalmas változásokat hozhat mindez. Olyan, mintha a különböző nézőpontok egy kirakós darabjaiként állnának össze egy teljes(ebb) képpé. Ugyanezért érdekes a kvantumfizika koppenhágai modelljének metaforikus értelmezése. Azokat a sémákat lehet észlelni a kvantumrészecskék működésében, amiket a tudat világában már régóta ismerünk. Természetesen ettől még túlzás a spirituális törvényszerűségekre rásütni, hogy tiszta kvantumfizika, vagy hogy tudományosan bizonyított, hiszen nem erről van szó, de az analógia mindenesetre fennáll közöttük.

Gondoljunk bele, valaha a villámról is mást hittünk. Ma már nem tartjuk valamely isten nyilának.... Az olyan gyakori jelenségek, mint a telepátia, vagy távolból érzékelés is szépen működtek még mielőtt a mezőelméletet megalkották volna. A mező olyan térállapot, amelynek lehetősége van erőt létrehozni... a mezők pedig egymással kölcsönhatásban lévő erőket hoznak létre... Az anyák pedig megérzik, mi történik gyermekükkel a távolban. Sokan érezték már a telefon csörrenésekor pontosan, ki a hívó fél... Jelent mindez valami fontosat neked?


Kiragadhatunk más pszichikus jelenségeket is. Például a múlt, vagy jövő intuitív érzékelését. Az aboriginálok ismerik a múló időt és a Nagy Időt, a látnokok a lineáris és Látnoki Időt. És képesek vagyunk még mindig furcsállni, hogy az idő nem lineáris, több mint száz évvel azután, hogy Einstein publikálta a Speciális relativitáselmélet című művét...

Bizonyosan eljön az az idő, amikor a babonásan materialista ember és az überspirituális ezomágus nem csak létező valamiként tekint egymásra, hanem középen, a józan ész találkozási pontján rendszeresen beszélget egy jót. :)