Egyszer egy rózsakvarc képen ütött... :)


Kicsit vonzottak a szép színes kristályok. Örültem nekik, aztán mégis továbbmentem. Hasonlóan viszonyultam a kristályezoterikusokhoz. Semmi különöset és természetesen semmi kivetnivalót nem találtam abban, hogy valaki mentálisan kapcsolatba akar lépni egy kővel, meg "programozni" azt. Érdekesnek találtam a kristályokat, de jó ideig nem annyira, hogy foglalkozzam velük.


Önfejlesztős, tudatformálós körökben előbb-utóbb felbukkannak a kristályezoterikusok. Közös bennük, hogy minden szavadra van egy kövük. Pontosabban minden kőre van számtalan szavuk. Némelyikük rengeteget tud mesélni a kialakulásukról, az összetételükről, a lelőhelyeikről. Valamint arról, melyik mire "való". A szúnyogcsípéstől kezdve a jövő heti vizsgádig bármire akad nekik kőötletük. A legjobb, hogy két ilyen kavicsrajongó ritkán ért egyet, mégis bármelyikük tanácsát megfogadva működhet a dolog. Nem értettem ezt.

Mi van, ha "csak" önszuggesztió az egész és mindegy, mit mire használunk, csak higgyjük el.... Persze, könnyebb volt egy tipikus kételysémát futtatnom, mint alaposan utána néznem és gondolkodnom. A kövek megkerülhetetlenek azoknak, akik pszichikus energiákkal és jelenségekkel foglalkoznak. Felbukkannak az archaikus mágiákban, a  törzsi kultúrákban. Találkozni velük, ha a wiccák hitét tanulmányozzuk, vagy akár a kínai népmesékben is. A kőrajongók pedig megjelennek a baráti körben! :)


Amikor már sorozatosan kőbe ütköztem, elkezdtem végre többet foglalkozni a témával. Könyveket olvastam, figyeltem és kérdeztem a többi pszichikust. Egy-egy tanfolyamnak is része volt a kristályprogramozás. Szóval tanulni és tapasztalni kezdtem ezt is. Számtalan programozási technika van, idővel kialakult a számomra leghatékonyabb és legegyszerűbb. Jó ideje sikeresen használtam a kristályokat, de az eredmény nem volt elég. Az egyetlen eszközhasználó technikám volt és akartam valami "átütőt". Utólag ez nagyon gyerekes.


Gyerekes azért is, mert az orrom előtt volt, de nem foglalkoztam vele. Igen gyakran nekem is kifényesedtek a kristályok a kezemben, vagy a közelemben, ha foglalkoztam velük. Nem nagy dolog, mindenkivel megtörténhet. Az elején azt gondoltam, hogy talán ahogy a kezünkben van. De különböző technikákkal vissza is mattult. Akkor is, ha hozzá sem értünk. Fel sem fogtam. Egészen addig maradt bennem a furcsa viszony a kristályprogramozással, míg egyszer meg nem döbbentem.

Egyik kedvenc rózsakvarcomat programozgattam csukott szemmel. Amikor kinyitottam a szemem, nem az a szép halványrózsaszínű volt, mint előtte, hanem majdnem teljesen fehér. Borzasztó érzés volt. Íme, egy radikális "bizonyíték", ha már nem volt elég az, hogy működik... Csúnya lett a kedvenc rózsakvarcom! Mintha elrontottam volna a kavicsomat.

Legalább észhez tértem! :)